Brad Pitt az évek során bebizonyította, hogy elég jó színész (amellett persze, hogy szerepelt vitathatatlanul rossz/semmitmondó opuszokban is). Most két filmjét vetítik a mozik.
A Pénzcsinálót (Moneyball) bátran ajánlom bárkinek, ez ugyanis sokkal több, mint egy átlagos sportfilm. Bár a baseballról szól, magát a sportot alig mutatják, a meccsek előtti és utáni események sokkal fontosabbak. Jó a forgatókönyv, jók a színészek (Pitt mellett Jonah Hill is, akit eddig inkább csak vígjátékok viccesfiújaként ismerhettünk), szépen van fényképezve, jó a vágás, és az üzenet sem túl szájbarágós, amit közvetít.
Az élet fáját (The Tree of Life) viszont - hiába nyert egy rakás díjat, köztük Arany Pálmát is Cannes-ban - tényleg csak a legelszántabb művészfilmrajongók nézzék meg. Senki ne számítson hagyományos történetvezetésre, viszont (nagyon hosszas, de átlagos) természetfilmes jelenetekre, dinoszauruszokra és vallásos hevületű monológokra igen. Ráadásul szerintem ezt multiplex moziban vetíteni a legnagyobb trollság a világon.
