Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a filmes fotózás emblematikus alakja, a Kodachrome szerény érdeklődés mellett kimúlt.
Persze a média irányából azért volt némi felhajtás, de a kisfilmes fotózás legismertebb termékének megszűnése - érthető okokból - nem forgatta fel a világot. A digitális fotózás megjelenésével nyilvánvalóvá vált, hogy előbb-utóbb elveszti jelentőségét, még akkor is, ha maradnak rajongói, akik továbbra is azt gondolják, hogy ez az egyetlen üdvözítő út, inkább egy különleges szekta tagjai ők, hasonlóan a bakelitet használókhoz, akik nem hajlandók tudomást venni a CD-ről.
Hátha valaki nem is látott még ilyet: így van befűzve egy film egy tükörreflexes gépbe
Persze - hiába fotózgatok már legalább 10 éve szinte kizárólag digitális gépekkel - nem volt szívem eladni a filmes fotógépeimet nekem sem. Megvan még mindig a tükörreflexes gépem, egy viszonylag modern, bár még autofókusz nélküli profi középformátumú gépem (mindössze 12 fotó fér egy tekercs 120-as filmre, másfél kilós a gép, itt aztán igazán meg kell(ett) fontolni, hogy mikor kattintok), és megvannak a lomográfiai gépeim is, az a műfaj még sokáig fogja őrizni a filmeket.
Kodachrome=történelem (a Kennedy-gyilkosság)
Rengeteg olyan világhírű fotó van, amiről nem is tudjuk feltétlenül, hogy Kodachrkome-ra készült, ilyen például Steve McCurry legendá afgán lánya, akit a National Geographic számára fotózott, majd évtizedekkel később sikerült újra felkutatnia:
További érdekes nézegetnivalók a témában:
