Tél van és hideg, jobb, ha lelépünk, mielőtt beüt a rosszhangulat. Mehetnénk az erdőbe, meg síelni, meg fagyott Balatonon korcsolyázni, de ha valaki annyira városi, mint én, akkor a legjobb amit tehet, hogy egy másik pörgős városba megy, mondjuk olyan országba, ahol a két ünnep között nem áll meg az élet, max január első hetében lassulnak le egy egész picit, de addigra már nem is baj talán, ilyenkor nappal élünk, este eszünk, alszunk.
Edinburgh a hideg élményt megbízhatóan hozza az év 350 napjában, ezért sokkal jobban kell hajtania mint az európai városok többségének, ha érdekes és izgalmas hely akar maradni. Nappal mindenképp ki kell mozdulni, a termosztát 9-kor lekapcsolja a fűtést, és délután 5-ig fagyás van. Az első két nap parkbansétálással, elveszett bőröndből adódó vásárlással és forró kakaó melletti ücsörgéssel telt, este meg kocsmázással: whisky és sör, sör és whisky.
A nem kevert, vagyis single malt whiskykből minden kocsmában lehet kapni, de vannak külön whisky témájú kocsmák, valljuk be, főként a turistáknak, a belvárosban.
Szilveszter napján a Skót Nemzeti Galéria volt soron, hisz ott meleg van és 5-kor zár csak be. Poussin Hét Szentségének második sorozata jó, hogy külön teremben van, kényelmes ülőhelyekkel, mert 20 percig bámultuk folyamatosan a képeket.
A szilveszteri házibuli és az elsejei kötelező 5K futás kiheverése után Glasgowba mentünk, nem titkoltan azzal a céllal is, hogy körbenézzünk a téli vásárban. Vásárolni Edinburgh-ban is lehet, de az üzletek nagyobbak és több is van belőlük Glasgowban. Ha már úgyis arra jártunk, megnéztük a Jamaica utca ékességét, a Sub Clubot. Underground partihely, since 1987, ezzel a leghosszabb ideje működő club az egész világon. Irvine Welsh is szereti.
I love the Sub Club. I've had some amazing nights there over the years. Whatever genre of music it hosts, it always pulls along a great crowd of party animals who really know their stuff.
—Irvine Welsh, The Daily Record
A Charles Rennie MacKintosh teaházat kihagytuk és a Glasgow School Of Art épületét is majd akkor nézzük meg, ha elkezdődik a második félév. A botanikus kert meg nem annyira fenséges, mint az edinburgh-i, de oda úgyis csak tavasztól őszig érdemes menni, amikor akár piknikezni is lehet.
Glasgow School of Art, skót szecesszió
Miután Glasgow-t és az azt követő minikoktélos estét kipihentük, állatkerteztünk. Dombra épült, sokat kell felfelé menni és sok állat a melegben rejtőzött, de oroszlánt, pingvint és vízilovakat láttunk, az utóbbiak épp harcoltak a medencehasználat jogáért. Láttuk az odatévedt albínó mókust is, amit le is fényképeztünk volna, ha tudjuk, hogy ezzel nyerni lehet. A legizgalmasabb azért a Budongo Trail volt, ami egy hatalmas kétszintes csimpánzvilla, persze még nagyobb kerttel. Az itt lakó csimpánzokkal a Skót Zoológiai Társaság által felkért kutatók dolgoznak, egyrészt konzervációs céllal, másrészt a csimpánzok viselkedését tanulmányozzák.
Így aludtam én is, mikor hazaértem Budapestre.