Mióta az internet az egyik legjobb barátunk, nehéz elképzelni, hogy vannak olyan elismert művészek a világban, akik magyarok és mégsem büszkélkedünk a sikereikkel. Pedig erre Rita Ackermann az egyik legjobb példa: a külföldi galériákban jól cseng a neve, Magyarországon egy szűk körön kívül viszont a többség csak bután nézne a neve hallatán. Szerencsére a Ludwig Múzeumban elindítottak egy olyan sorozatot, amely által itthon kevéssé ismert művészeket igyekeznek a köztudatba hozni, ennek a következő állomása Rita Ackermann Bakos című kiállítása.
A Bakos egyébként Rita eredeti neve, az Ackermannt 1992-ben vette fel, amikor Budapestről New Yorkba költözött. Nagyon hamar bekerült az ottani pezsgő művészvilágba, ahol akkoriban, még alig a rendszerváltás után különösen nagy érdeklődéssel figyeltek mindenkit, aki Kelet-Európából érkezett.
A Bakost Rita nem retrospektívnek tekinti, hiszen mint mondta, még nem halt meg, de új műveiből időben visszafelé haladva megismerhetjük, hogyan alakult a művészete figurálistól absztraktig, ráadásul egy-egy kép keletkezése is nyomon követhető. Festőnek nevezni leegyszerűsíti a valóságot, ugyanis képein sokféle stílust, technikát vegyít - a Ludwigban legnagyobb teret kapó, új Fire By Days ciklushoz például ipari anyagokat használt, de videókollázs is látható tőle.
Erről az egész, kicsit skizofrén művész-énképről és a Fire By Days keletkezéséről elég sok mindent elmond egyébként a The Room magazin aktuális őszi-téli számában lévő interjúban, szóval a kiállítás után akár bele is nézhettek a Lumú remek könyvesboltjában.
A kiállítás február 12-ig látható, holnap pedig Vodafone Kedd, egy jegy áráért mehettek ketten! További infók a honlapon.
1. kép: Time Freeze, 2009
2. kép: Rita Ackermann mesél a képeiről, fotó: Glódi Balázs
