jöjjenek közelebb, van itt egy csomó látnivaló!
Ha érdekel a borok világa, a világ borai, ott a helyed most hétvégén, elmélyülten centrifugázhatod a borospoharat eltartott kisujjal, vagy kóstolgathatsz kevésbé sznob módon is, meg persze van rengeteg érdekes előadás is: vince2011.com
Csak egy minimális történelem lecke, nem kell megijedni: 1861. március 18-án kiáltották ki az egyesített Olasz Királyságot. Érdekes módon ennek akkor még nem volt része sem Velence, sem Róma.
Néhány tipp az ünnepléshez:
-igyunk egy kávét az Olasz Kultúrintézetben (V., Bródy Sándor u. 8.), ahol Carlo főzi a város egyik legjobb espressóját.
-hallgassuk meg az olasz himnuszt.
-vásároljunk egy gyönyörű, az évfordulóra készült Vespa robogót.
-együnk egy jó tésztát valamelyik budapesti olasz étteremben:
például: Ristorante Krizia (VI., Mozsár u. 12.), Osteria Numero Undici (V., Sas u. 11.), Fausto's Ristorante (VI., Székely Mihály u. 2.).
-Nézzük meg Fellini Dolce vitáját.
Vagy legalább a Trevi-kutas részt:
-Igyunk egy jó Aperol spritzet.
-Együnk egy margherita pizzát.
Például: Trattoria Pomo D'Oro (V., Arany János u. 9.), Il Terzo Cerchio (VII., Dohány u. 40.), Trattoria Toscana (V., Belgrád rkp. 13.)
Esetleg a fentieket mind együtt.
Ti hogy ünneplitek az olasz egységet?
Ha valami egyelőre nem létezik érdemben Budapesten, az a divatkiállítás műfaja. És most itt nem a történelmi ruhagyűjtemények bemutatására vagy mindenféle jelmezekre gondolok, hanem világhírű divattervezők életmű-kiállításaira. Berlinben vagy Milánóban az átlag járókelő nagy valószínűséggel tudja, ki volt az a Dior vagy Balenciaga, itthon viszont ez sajnos még mindig kevésbé része a populáris kultúrának. (Tudtommal pár éve terveztek Budapesten egy Yves Saint Laurent kiállítást, végül nem volt hozzá megfelelő technikai háttér.)
Nekem nagyon nagy élményt jelentett pár éve egy Valetino-retrospektív Párizsban, és bár nem kedvelem különösebben azt a stílust, mégis nagyon tanulságos volt: amikor a tiszta kézimunkával készülő estélyiket 20 centiről nézed, nem pedig egy 8x10x-es fotón, az enyhén szólva más élmény. Rögtön meg lehet érteni, hogy miért kerülnek ezek annyiba, amennyibe. Arról nem beszélve, hogy ez a téma olyan embereket is a múzeumba vonzhat, akinek egyébként eszébe nem jutna oda betenni a lábát.
Néhány ötlet, hogy mit nézhettek meg, ha épp a világot járjátok:
New York: Vivienne Westwood - Fashion Institute of Technology, ápr. 2-ig (Ez online is elérhető!)
Alexander McQueen - Metropolitan Museum of Art, máj. 2. - júl. 31.
Párizs: Yves Saint Laurent Rive Gauche - Fondation Pierre Bergé - YSL, júl. 17-ig
London: Yohji Yamamoto - Victoria & Albert Museum, júl. 10-ig
(A képet innen kölcsönöztem.)
Nincsen fürdő különleges karakterek nélkül, a következő archetípusokkal garantáltan mindegyikben összefuthatsz. Nézz körül kedden! (az 1. részt itt találod)
Az izompacsirta
Soha nem takarja szinte teljesen meztelen testét törölköző vagy köpeny, akár a legnagyobb hidegben is lassan, kimérten sétál ki a kinti medencéhez. Izmai játékán megcsillan a napfény, az úszás időtartamánál sokszorosan hosszabb szárazföldi bemelegítés során minden izomcsoportot alaposan megmozgat, minden egyes muszkli teljes térfogatában bemutatásra kerül a képzeletében Mr. Universum táblákkal ünneplő tömeg számára. Persze a megcsillanás sem véletlen, csillogó olajjal vagy egy rövid szaunázással éri el a megfelelő fényvisszaverő képességet. A különös látványos izmok bemelegítése során fájdalmas aggodalmat színlel, újra és újra gondterhelt sziszegéssel megfeszíti hatalmas bicepszét, miközben másik kezével végigsimítja tökéletes kontúrjait. Szerencsére sosem végzetes a diagnózis, néhány extra fekvőtámasz és újabb muszkliugráltatás után megnyugodva áttér a következő izomcsoport megvillogtatására. Sosem tudja eldönteni, hogy izmos farának látványával betelhet-e a nőnemű közönség, ezért számtalan törzshajlítással és -döntéssel, -körzéssel igyekszik kielégíteni az ez irányú igényeket. A legalább 40 perces performansz után lendületes, ámde suta fejesugrás, és korcs kutyára emlékeztető merev vonaglás következik a vízben. Rutintalanabb úszómesterek még kimenteni is megpróbálják ebben a fázisban.
A ráérős
Bőven túl van már élete delén, számára az uszodalátogatás a nap fénypontja, a társasági élet kicsúcsosodása. Szimatolva, prédára leső vadállatként, izgalmi állapotban közelíti meg a strandot nejlonzacskóját szorongatva, de nem táplálékot keres. Pletykák, sztorik, hírek várják itt, becsülete munkában egy hosszú élet során megráncosodott barátai már várják. A Katika unokája elvált a férjétől Miamiban, Ferit zsinórban harmadik felesége is elhagyja, Jóska már megint orvosnál volt, Zsuzsi, aki Dezsőék sógornője is egyben, felfedezett egy fantasztikus turkálót a kerületben, ahol hetente többször, csak a bennfentesek számára kiismerhető időpontban van bálabontás. Igazi bulvármagazin a medenceparton, a legjobb újságírók is megirigyelnék a színes történeteket, az itt üldögélő törzsvendégek többet tudnak egymásról, mintha egész nap a Facebookot vagy az iwiwet nézegetnék. Természetesen nem csak személyes témák kerülnek napirendre, a törvényhozás munkájával kapcsolatban is állandóak a módosító javaslatok, ha egy bizonyos százalék alá csökken a hölgyek aránya, akkor pedig a tisztességben megőszült férfiak még bizony a magyar futball nyomorúságos jelenének titkait is kivesézik. Többségük sosem jut be a medencébe.
Bár múltba tekintő kiállításról van szó, valójában mégis nagyon aktuális az Iparművészeti Múzeum tárlata, annak fényében, hogy milyen forradalmi dolgok zajlanak most a Közel-Keleten. Mindig érdekes látni, hogy ezek az országok hogyan fejlődtek/fejlődnek.
A Perzsa művészet a Qádzsár-korban (1736-1925) pontosan azt az időszakot mutatja be Irán történelméből, amikor megszilárdultak mai földrajzi keretei, és amikor felvette egy modern állam jegyeit - mindezt a kézművességen keresztül
Nem egy hatalmas kiállítás, viszont pont elég informatív egy laikusnak: minden iparágról külön összefoglaló magyarázat található a vitrinek mellett. Kiderül, hogy a perzsák a szőnyegeken kívül olyan más kézműves mestermunkát igénylő, több száz- vagy ezeréves ágazatokban is jeleskedtek, mint a fegyver- és a fémművesség. Az arab világra jellemző aprólékos dekorativitás itt is megmutatkozik, jó pár percet el lehet tölteni a mintákba feledkezve, akár edénydíszekről, akár a Koránok kalligráfiájáról van szó, amik a szöveg értése nélkül is annyira szépek, hogy önálló művészeti alkotásként is megállják a helyüket.
Ráadásul olyan tárgyakat is lehet látni, amiről azt sem gondoltam, hogy léteznek, például a szemfesték cseppentésére külön flakont használtak, és az is kiderül, miért görbül a perzsa tőrök pengéje. A mágikus erővel felvértezett amulettek és pecsétek is nagyon érdekesek voltak, egyből eszembe jutott Jumurdzsák - persze tudom, hogy ez enyhe képzavar, hiszen ő török volt.
A múzeum egyébként rajzpályázatot is hirdetett a témában, óvodástól középiskolás korosztályig, ha esetleg valakinek ilyesmi iránt érdeklődő gyereke van. Május 20-ig lehet beküldeni, részletek itt.
Két korszak határán: Perzsa művészet a Qádzsár-korban (1736-1925)
Iparművészeti Múzeum
IX., Üllői út 33-37.
(Ha Vodafone-os vagy, nézzétek meg a kiállítást ketten egy jegy áráért kedden! Részletek a Vodafone Kedd oldalán.)
Amikor a Holdra is mennek turisták, már nincs felfedezetlen pontja a Földnek és hátizsákos utazók lepik el Ázsiát, akkor valahogy nem tűnik olyan nagy számnak az, ha valaki biciklivel indul el, hogy bejárja Afrikát. Sokkal extrább lesz a történet viszont, ha megtudjuk, hogy valaki erre majdnem száz évvel ezelőtt vállalkozott. Kazimierz Nowak lengyel utazó volt, aki a világon elsőként indult neki, hogy kerékpárral, egyedül járja be Afrikát. A Lengyel Intézetben most az ő fényképeiből látható egy válogatás.
Nowak a nem túl jól fizető hivatalnoki munkáját cserélte le arra, hogy kielégítse kalandvágyát, egyúttal pedig az írásos és képes beszámolóival biztosítsa a családja megélhetését. A nagy expedíciója előtt már Európa-szerte tett kerékpáros túrákat, átbiciklizett többek közt Hollandián, Görög- és Törökországon, de Magyarországon is. A fekete kontinensre 1931-ben, 34 éves korában indult Poznanból: Tripoliból tartott dél felé, majd miután elérte a Tű-fokot, visszafele indult és 1936-ban ért vissza Algírba. Közben megjárta Szudánt, Belga Kongót, Ruandát, Délnyugat-Afrikát, Angolát - több mint 40 000 kilométert tett meg és mintegy 10 000 fotót készített. Amikor megadta magát a bicikli, akkor gyalog, lóháton és csónakon folytatta az útját.
A képeken is látszik, hogy nagyon minimális felszereléssel indult útnak. Akkoriban azok az információk is korlátozottan álltak rendelkezésre, hogy milyen betegségek és veszélyes élőlények leselkedhetnek rá. És bár Nowak tudott valamennyire arabul, ahhoz sem kis bátorság kellett, hogy egyedül merészkedjen a bennszülött törzsek közé, amelyek közt akkoriban még emberevők is voltak. Láthatjuk a különféle törzsi díszeket és jelvényeket, a házaikat, ami akkor még nem turistacsalogató látványosság, hanem valódi volt.
Szóval, hol is van hozzá képest Bear Grylls?
Kazimierz Nowak: Kerékpárral a fekete kontinensen át (További infók itt)
Lengyel Intézet
VI., Nagymező u. 15.
Ingyenes!
Ha valójában mindig is a legprosztóbb hip-hopra buktál és/vagy titokban alufóliából hajtogatott dollárjellel ugráltál otthon a tükör előtt és/vagy Ice-T neje, a pompázatos fenekű Coco a példaképed, akkor nem kérdés, hogy hol a helyed péntek este: a Vittulában. Tematikus Big Booty Night lesz, a hangulatról elkötelezett wannabe négerek gondoskodnak majd. Viszont csak az induljon neki, aki bírja a füstöt és kis helyen a nagy tömeget. Vicces lesz!
Facebook esemény itt.
Club Vittula, 21:00
VII., Kertész u. 4.
Ingyenes!
Súlyos ellentmondásnak tűnik a fenti kijelentés, és talán furcsa egyáltalán a kémiával, mint témával foglalkozni egy ilyen blogon, de még annak is érdemes megnéznie a Chemgeneration weboldalát, aki csak azért várta a gimnázium végét, hogy végre soha többet ne kelljen ioncserékről, kovalens kötésekről és titrálásról hallania.
Tudod például, hogy mitől "működik" a héliumos lufi? És mi van, ha mégsem? Ne kövesd el még egyszer a Hindenburg léghajó hibáját!
És honnan jött a mikrohullámú sütő ötlete? Egy radarállomás és az olvadt csoki összefüggéséből. (A képen az első kereskedelmi forgalomba kerülő modell, a Radarange, 1955-ből)
De nézegethetsz még térben pörgő molekulamodelleket is, vagy ipari lézert munka közben, ahogy a Csillagok háborújába passzoló módon vagdossa a fémlapokat.
Nézzétek meg ezt a képet alaposan, és próbáljatok meg rájönni, mi lehet ez.
Ezek a vésett márványra emlékeztető dolgok nem mások, mint Michael Hansmeyer kartonpapírból készült szobrai. Hansmeyer a zürichi Swiss Federal Institute of Technology építésze és programozója. Ahhoz, hogy ezeket a szobrokat elkészítse, egy egyszerű görög oszlop számítógépes modelljét futtatta át újra és újra egy olyan algoritmuson, ami minden ismétléssel tovább osztja a felületet.
A végeredményként született 3D modelleken 8 és 16 millió közti felület keletkezett, de mivel a 3D nyomtatók csak félmilliót képesek kezelni, Hansmeyernek alternatív megoldást kellett találnia, hogy fizikailag is megvalósíthassa a terveit. Ezért egy oszlopot 2700 szeletre bontott, amiknek a mintázatát lézervágó segítségével vágták ki 1 mm vastag kartonból. Végül ezeket a szeleteket újra egymásra helyezték. Az egész mindössze 1500 dollárba került és 15 óra alatt készült el, ami alatt három lézervágó dolgozott párhuzamosan. Most felsóhajthatnék, mint egy nagymama, hogy "Elképesztő, mire képes ez a mai technika!"
Nincsen fürdő különleges karakterek nélkül, a következő archetípusokkal garantáltan mindegyikben összefuthatsz. Nézz körül kedden!
Az úszóbajnok
Már az uszoda felé tartva sem hagy kétséget afelől, hogy kinek a territóriumán vagyunk. Elszánt magabiztossággal indul meg az épület felé, felszerelését jól láthatóan viszi magával. Az előcsarnokban mindenkit név szerint köszönt, még azokat is, akik válaszra sem méltatják. A kabinos is régi cimbora, a legjobb kabint utalja ki bajnokunknak, aki fölösleges mozdulatok nélkül, precíz elszántsággal öltözik át és veszi magához furcsa tárgyakból álló kiegészítőit. Bár csak hobbiból van itt, felszerelése ránézésre NASA-tervezés, ennek alapján akár Michael Phelps is lehetne. A medencénél is minden törzsvendéget legalább egy biccentéssel üdvözöl, de trécselni már nincs ideje, kezdődik az edzés. A rajtkőnél aztán felkészül a bevetésre, hightech úszósapka, űrszemüveg, fröccsöntött műuszonyok teszik végtagjait a haléhoz hasonlatossá. Hatalmas karlendítésekkel melegít teljes menetfelszerelésben, életveszélyes akadályt képezve ezzel a medenceparton sétáló fürdővendégek között. Stopper indul, Darnyi Tamást megszégyenítő tökéletes rajtfejes, és a kötelező extraszéles pillangó kartempók teremtik meg a szükséges respektet a riadtan menekülő többi uszodalátogató körében. Az úszóbajnok megkezdte edzését saját fiktív olimpiai bajnoki címe nem lehet kétséges.
A szaunaszakértő
Számára a nem jéghideg vízzel feltöltött medence csak egy teljesen felesleges pazarlása az építők részéről. Az uszoda központi egysége a kis fakonténer, ott ő a legjobb, nem talál legyőzőre. A hőségbe belépve szerényen fogadja a bent aszalódó ismerősök köszönését, akik résen vannak, már ekkor gyorsan kimenekülnek a közelgő vész elől. A gyanútlanok viszont nem ússzák meg az életveszélyes produkciót, a műsor azonnal elkezdődik. Távol-keleti illóolajokat és fűszereket tartalmazó felöntésfiolák kerülnek elő a táskájából, a közönség jóváhagyását meg sem várva nekilát a karmester teendőkhöz. Önt, legyezget, törölközővel csapkod, fújtat, dörzsöl, masszíroz, aztán újra meglengeti feje körül rettegett törölközőjét. A produkciótól hőguta közeli állapotba került vendégek képtelenek már önerőből a távozásra, üveges tekintetükben a szaunák királya a biztatást és elismerést vél felfedezni. Elégedetten csaláncsokrot vesz elő és a magatehetetlen embereket azzal ostorozza, miközben az ezotéria és az orvostudomány holisztikus bölcseletet kombinálja az univerzum létét fenyegető új szabályokká. Szinte soha nem szed halálos áldozatot, de a puhányok, ahogy ő nevezi őket, egy-egy szaunashow-ja után hosszú ideig nem merészkednek az uszodának a közelébe sem.
Ne feledd, keddenként ketten féláron sok fürdőben!
Azaz látszóbeton, és a dolog érdekessége, hogy alapvetően nem csak ronda lehet, hanem komoly építészeti értékeket is hordozhat.
Ha szeretnél többet megtudni a témáról, próbálj meg bejutni a Kálvin téri metróállomás bejárására (előre kell jelentkezni: jelentkezes@kek.org.hu és még fizetni is kell érte 2000-et), ahol Kosztolányi Zsolt, építész-tervező vezeti körbe az érdeklődőket,
vagy nézd meg a bonyolult nevű, de érdekesen hangzó Kortárs látszóbeton-építészeti fotókiállítást!
Design Terminál
március 8-április 1.
V., Erzsébet tér.
Részletek a programsorozatról: kek.org.hu/betontavasz/
Az átlagnál többet járok színházba, egy irányzat viszont még így is minden alkalommal zavarba tud hozni, ez pedig a kísérleti színház, amiről képtelen vagyok eldönteni, hogy szeretem-e. Nagy színházaknál nem láttam még ilyesmit itthon, de fiatal társulatok gyakran kísérleteznek azzal, hogy felborogassák a színjátszás és befogadás merev szabályait és szokásait.
Gyakori módszer például, hogy bevonják az előadásba a közönséget, mert valljuk be: az, hogy a nézősereg csendben ül, majd a darab végén illedelmesen tapsol, nem kifejezetten részvétel és nem is garancia a tényleges tetszésre, sem arra, hogy bármi megmarad az belőle. Sokszor viszont már az is elég valamilyen komolyabb hatás eléréséhez, hogy kényelmetlenül közel jön a színész vagy túlságosan szuggerál.
A Krétakör nevét gondolom mindenki ismeri, évekkel ezelőtt őket kiáltották ki az egész zászlóshajójának. Én csak a hamlet.ws című előadáson voltam, ott az volt a trükk, hogy egyrészt minden szerepet három férfi színész játszott felváltva, ráadásul ezek cserélődtek, úgyhogy extra figyelmet igényelt a nézőtől, hogy ne vessze el a fonalat. Időnként dalra fakadtak vagy beatboxolni kezdtek, a közönségbe ültek és hozzájuk beszéltek, mintha ők is a dráma szereplői lennének, máskor valamelyik random néző kezébe adták a szövegkönyvet, hogy olvassanak fel belőle. A Frenák Pál Társulat egyik előadásán pedig a táncosok egy adott ponton elkezdtek körbe járni a nézők asztalainál és felkérték őket lassúzni. Mivel nagyjából sejtettem, mire lehet számítani, nem lepődtem meg, de így is furcsa volt egy kicsit, és arra sem tudom, mit szóltam volna, ha beleivott volna a poharamba az egyik szereplő. Az ilyen darabok után viszont gyakran ott lehet maradni beszélgetésre az alkotókkal, úgyhogy a felmerülő kérdésekre, hogy mit miért csinálnak, spekulálás helyett választ is kaphatunk.
Igazából annak ellenére is fontosnak tartom ezt a vonulatot, hogy kicsit még mindig idegenkedem tőle: önreflexióra és gondolkodásra késztet, sokkal erősebben, mint a hagyományos színház, a lényeg pedig ugye ez lenne ott is.
Ha ilyen élményre vágytok, ezek az előadások lesznek legközelebb:
Krétakör: hamlet.ws - Március 22. 19:00, MU Színház (infók itt)
HOPPart Társulat: Szörprájzparti - Március 29-30. 20:00, Trafó Kortárs Művészetek Háza (infók itt)
(Fotó: Erdélyi Mátyás, a MU Színház oldaláról.)
Március 4-6-ig rendezik az idei Lakástrend Kiállítást, amiben persze nekünk nem feltétlenül a kiállító cégek igazán érdekesek, hanem a rendezvény egyéb programjai, sorolom:
1. A 'madeinhungary' szekció, ahol magyar dizájnereket és iparművészeket ismerhettek meg.
2. Szőke Gábor Miklós szobrsáz, akiről alig egy hete volt itt szó, egy gigantikus trónszéket "dobott össze" a Műcsarnok belsejében erre az alkalomra, látni kell.
3. A MomeLine speciális meetupot szervezett öko-design témában, 4 előadó fog beszélni. Az ő meetupjaik mindig nagyon szórakoztatóak és izgalmasak, biztos nem hagyom ki. Szombat 17:00
4. A Showroom R9 divattervezőinek is lesz egy divatbemutatója, amiből erre az évszakra elég kevés jut. Abodi Dóra, Mojzes Dóra, Szegedi Kata női ruháit és kiegészítőit, valamint Benus Dani férfiruháit nézhetitek meg. Szombat 20:00
Műcsarnok, XIV., Dózsa György út 37.
Pontos nyitvatartás, jegy- és programinformációk a honlapon.
Két érdekesnek ígérkező program csütörtök estére, és valójában dönteni sem kell, mert az első végeztével simán át lehet érni a másikra.
Elsőként a következő Weird Meetupot ajánlom, ahol a téma Hatalom vs. művészet: (propaganda) festészet Észak-Koreából. Ezt ígérik: "Az Észak-Korea művészeti reprezentációja apropójából szervezett beszélgetésünkön az (aktuál)politika és a művészet összefüggéseire világítunk rá." Az eseményről többet a szervezők blogján olvashattok.
Hol: Fogasház, VII., Akácfa u. 51.
Mikor: 2010. március 3. 18:00-20:00
Utána pedig irány az Erdő c. kisjátékfilm vetítése, amit az idei Berlinale Short kategóriájába is beválasztottak. Kárpáti György Mór alkotása egy gyilkosságot dolgoz fel, de senki se klasszikus bűnügyi filmre számítson.
Hol: Toldi Mozi, V., Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.
Mikor: 2010. március 3. 20:00 és 20:30
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a filmes fotózás emblematikus alakja, a Kodachrome szerény érdeklődés mellett kimúlt.
Persze a média irányából azért volt némi felhajtás, de a kisfilmes fotózás legismertebb termékének megszűnése - érthető okokból - nem forgatta fel a világot. A digitális fotózás megjelenésével nyilvánvalóvá vált, hogy előbb-utóbb elveszti jelentőségét, még akkor is, ha maradnak rajongói, akik továbbra is azt gondolják, hogy ez az egyetlen üdvözítő út, inkább egy különleges szekta tagjai ők, hasonlóan a bakelitet használókhoz, akik nem hajlandók tudomást venni a CD-ről.
Hátha valaki nem is látott még ilyet: így van befűzve egy film egy tükörreflexes gépbe
Persze - hiába fotózgatok már legalább 10 éve szinte kizárólag digitális gépekkel - nem volt szívem eladni a filmes fotógépeimet nekem sem. Megvan még mindig a tükörreflexes gépem, egy viszonylag modern, bár még autofókusz nélküli profi középformátumú gépem (mindössze 12 fotó fér egy tekercs 120-as filmre, másfél kilós a gép, itt aztán igazán meg kell(ett) fontolni, hogy mikor kattintok), és megvannak a lomográfiai gépeim is, az a műfaj még sokáig fogja őrizni a filmeket.
Kodachrome=történelem (a Kennedy-gyilkosság)
Rengeteg olyan világhírű fotó van, amiről nem is tudjuk feltétlenül, hogy Kodachrkome-ra készült, ilyen például Steve McCurry legendá afgán lánya, akit a National Geographic számára fotózott, majd évtizedekkel később sikerült újra felkutatnia:
További érdekes nézegetnivalók a témában:
Megvolt az Oscar-díjátadó, most egy évig megint nyugtunk lesz. Azért aki kicsit is otthon van a filmekben, azért tudja, hogy sokszor nem az aktuális teljesítmény/mű alapján osztják ki ezeket, hanem mondjuk mert már régóta érik. Colin Firth és Natalie Portman is ilyen volt most, bár Firth tényleg remekül játszott A király beszédében (a Fekete hattyút még nem láttam).
Annak ellenére, hogy A félszemű (True Grit) végül egy jelölést sem váltott díjra - gondolom azért is, mert a Coen-fivérek már jó párszor kaptak - érdemes megnézni. Persze leginkább akkor, ha az ember vevő a lassabb tempójú történetmesélésre, kattan a kosztümös és/vagy western-beütésű filmekre meg a fekete humorra, másképp könnyen csalódás lehet a vége.
Óhatatlan az összehasonlítás a nagyon hosszú című Jesse James filmmel, már csak azért is, mert mindkettőnek Roger Deakins volt az operatőre. A félszemű persze kevésbé sötét hangulatú, és nemcsak átvitt értelemben, hanem a képi világában is. Ez végig abban a régi fényképekre emlékeztető sárgásbarna tónusban van fényképezve, ami a klasszikus westernekre is jellemző. És bár az alapsztori itt sem valami vidám, azért végig jelen van benne a Coen-filmek tipikus kifacsart humora, ami azért ellensúlyozza a drámát. A jelmezek, a környezet is teljesen korhű, és a beszéd, a tájszólás is autentikusnak tűnik - kifejezetten jól jön a felirat, mert Cogburn (Jeff Bridges) dumáját néha elég nehéz megérteni.
Külön tetszett a filmben a főszereplő kislány, Mattie karaktere (Hailee Steinfeld). Elég ritka, hogy a női (lány! és! gyerek!) szereplő ennyire aktív, harcos és önálló, és nem csak egy passzív szépség, aki a hős férfi oldalán asszisztál. Ha emlékszünk, a Fargoban is egy teljesen ártalmatlannak tűnő nő a legtalpraesettebb, és itt is Mattie az egyetlen, aki épeszűnek tűnik, a részeges-szétesett Cogburn és a beképzelt-idegesítő La Boeuf (Matt Damon) mellett.
Holnap úgyis Voda-kedd, irány a mozi féláron.
Bónusz: Jeff Bridges képei a forgatásról.
Arról már írtam, hogy szép régi épületekben nincs hiány Budapesten, de a városképet manapság leginkább a felújítások dúlják fel, nem pedig klassz, modern épületek (azokat szeretik megfúrni, ugye). Ezért is öröm, amikor feltűnik egy olyan figura, mint Szőke Gábor Miklós, és időről időre összerak egy gigantikus szobrot egy forgalmas helyen. A verebek azt csiripelik, most is épp készül valami.
SZGM 2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, de már évekkel ezelőtt feltűnt a szobraival, a szélesebb közönség először a Nemzeti Vágta kapcsán hallhatott róla először. Már kiskorában szeretett bütykölni, építeni, összerakni (majd megrongálni) dolgokat, a mai napig ez a fő módszere.
Leggyakrabban falécekből ácsolt állatszobrokat készít: lovakkal és bikákkal kezdte, aztán jött a Cet, a Közraktár projekthez készült 26 méteres bálna szobor, aminek a belsejébe a néző be is mehetett, így a szobor részévé vált. Töltött már meg kastélyparkot a lovaival és épített dinoszauruszt a Gödör mellé. A szobrok, bár nagyméretűek, mégis könnyednek tűnnek a rácshoz hasonló szerkezet miatt. Főleg a ló szobrok voltak emiatt dinamikusak, mintha a vágtázó állatok tényleg csak egy pillanatra lennének kimerevítve.
Másik hatalmas munkája a Dante Konferencia volt: 9 roncsolt dobermann szobor főúri ruhákban egy asztal körül egy hatalmas ketrecben, egyik-másik belsejében motorok, amik időnként fülsiketítő hanggal elindultak. A sztori ennél sokkal komplexebb, Szőke Gábor Miklós egész saját mitológiát gyártott a kutyája, Dante köré, itt meg lehet nézni a danteizmus könyvének lapjait.
Művei már nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is több kiállításon (pl. Milánóban) szerepeltek. Legutóbb bútorokkal állt elő, de úgy hírlik, hogy egy hamarosan nyitó új szórakozóhely udvarán King Kongot építi fel. Nagyon várjuk.
(Képek SZGM Facebook oldaláról, ugyanott még sok-sok kép a műveiről.)
Még nem késtél le teljesen a Furmint Februárról, a hónap utolsó hétvégéjén még lehet csatlakozni. A dolog nem túl bonyolult, nem kell jelentkezési lapokat kitölteni, regisztrálni csak ennyi: ha boroznál, válaszd a furmintot!
A szőlőfajta érdekessége egyébként, hogy szinte csak Magyarországon termesztik, ami elsőre beugorhat róla az Somló, illetve Tokalj-hegyalja. Aszú is kiváló készülhet belőle, de a jelenlegi trendek egyértelműen a száraz furmintok felfutását mutatják, nem is érdemtelenül.
Volt persze egy nagyobb rendezvény is, aminek a keretében meg lehetett kóstolni a hazai furmintok színe-javát, de nem katasztrófa, ha lemaradtál, lehet nyugodtan egyénileg is kóstolgatni, így ugyan nehezebb lesz a teljes spektrumot végigkóstolni, de legalább kedvenc borozódban vagy borbárodban töltöd az időt.
Három kellemes borbár, ahol garantáltan komoly a választék és szakértő segítséget is kapsz a választáshoz:
Wine & Coffee, Andrássy út 15.
Doblo Bor Bár, Dob u. 20.
Drop Shop Borbár, Balassi B. u. 27.
Néhány szubjektíven javasolt bor ehhez, a teljesség igénye nélkül:
Tokaj Oremus Mandolás (2009.)
Bott Pince Határi (2009.)
Fekete Béla Somlói Furmint (2007.)
Kreinbacher St. Ilona Somlói (2009.)
Royal Tokaji Furmint (2009.)
Királyudvar Lapis Furmint (2008.)
Persze a felelős alkoholfogyasztásról se feledkezz meg!
Ha pedig még nyerni is szeretnél, akkor csinálj vagy csináltass egy fotót is magadról a furmintos palack társaságában és küldd el nekik: game@wineroads.eu! A nyereményt talán nem lesz nehéz kitalálni: furmint (2 üveg). További részletek a Borutazó FB-oldalán.
A musicalekért sosem voltam oda túlzottan, de amikor megneszeltem, hogy Marozsán Erika és Keresztes Tamás szereplésével készül a Cabaret, ráadásul Bozsik Yvette rendezi, azonnal jegyvadászatba fogtam. Miért? Mert Marozsán Erika évek óta nem szerepelt itthon, mert Keresztes Tamás az egyik legtehetségesebb fiatal színész, Bozsik Yvette neve pedig egyszerűen fogalom. Ebből a hármas csillagállásból valami elképesztően fantasztikusra számítottam. Azt hiszem, pont emiatt múlta kicsit alul a darab a várakozásaimat, mert annyira magasan volt a léc. Rögtön hozzáteszem, azért még így is fényévekkel jobb volt, mint amit egyik-másik társulat színház néven prezentálni képes. Mivel a Liza Minelli film nekem kimaradt és az eredeti Christopher Isherwood regényt sem olvastam, ilyen előzmények nem nehezítették a dolgom.
Egy igazi detektív munkában a tévésorozatok hőskorából. Priceless.
Ez meg a nem kevésbé zseniális eredeti:
Kicsit több benne az akció, mint 30 évnyi Derrickben összesen. Nem baj, Stefan, így szeretünk.
A Litera és a Nyitott Műhely induló filmklubjában havonta egyszer egy író valamelyik kedves filmjét vetítik, amit beszélgetés követ, amibe a közönség is nyugodtan belefolyhat.
Az első rendes estre holnap kerül sor, a vendég Esterházy Péter, választott filmje pedig az Ajándék ez a nap Gothár Pétertől.
Hol: Nyitott Műhely, XII., Ráth György u. 4.
Mikor: 2010. február 23. 19:00
További infók itt.
A sorozat további eseményein Spiró György (már. 23.), Marno János (ápr. 27.) és Takács Zsuzsa (máj. 25.) választott filmjei láthatóak majd, az írókkal - és a közönséggel - a Litera szerkesztői beszélgetnek.
Még távolinak tűnik március 10-e, de aki most nem cselekszik, biztosan lemarad a legjobb helyekről.
Magát a Torkos Csütörtököt talán már nem kell bemutatni, a lényege, hogy farsangi időszak végén, hamvazó szerda után rengeteg étteremben ezen a napon féláron lehet fogyasztani. Persze nem Magyarországon lennénk, ha az első pár évben ne próbálkoztak volna be egyes vendéglátók mindenféle trükkökkel, hogy a kecske is megmaradjon és a káposzta is, de mára már úgy tűnik, hogy letisztult a dolog, és tényleg a valódi étlapról, a szokásos árak feléért lehet megkóstolni az ételeket. Ilyenkor persze érdemes azokra a helyekre megpróbálni bejutni, ahova máskor az árszínvonaluk miatt nem mennénk, ugyanis vannak nagyon jó éttermek is a résztvevők között.
Személyes ajánlatom, kiemelve a kedvencek, ami persze megkönnyíthető a 766 étterem közötti választást is. Végignéztem mindet, ami nem volt kis kihívás, főleg, mivel éppen egy egy hetes léböjtkúra közepén vagyok, így nem szívesen gondolok a "kinti" jó világra.
Íme a listám ABC-sorrendben, a teljes lista és a foglalás itt van.
A Konyha
Alabárdos Étterem
Araz Étterem
Bacchus Vendéglő, Szigetmonostor
Cantine
Doblo Wine Bar,
nem étterem, hanem borbár, de feltétlenül javasolt
Imola Udvarház, Eger
Kashmír Indiai Étterem
KOGART Étterem
La Mareda Étterem, Győr
Mala Garden, Siófok
Maligán Borétterem
Nobu Budapest
Peppers! Mediterranean Restaurant
Rickshaw Étterem
Serpenyős Vendéglő
Tacos Locos
Tanyacsárda, Lajosmizse
Nyilván nem tartalmaz a listám minden jó éttermet, ezek azok a helyek fent, amiket én jó szívvel tudok ajánlani az eddigi tapasztalataim alapján. Ha van még jó ötleted, írd meg kommentben!
És végül néhány jó tanács március 10-re:
-Ez végre egy olyan nap, amikor ki lehet próbálni kisebb kockázattal is egy helyet, így akár vaktában is lehet választani, adjunk esélyt az ismeretleneknek is.
-Érdemes most azonnal foglalni, vészesen fogynak a szabad helyek. A Nobuba például nagy meglepetés lenne, ha még be lehetne jutni, de meg kell próbálni, hátha.
Ha sikerül ezt ne hagyd ki!
-Ne hagyjuk magunkat megvezetni, érdemes akár előre tájékozódni az étterem kínálatáról és árairól, így biztos nincs trükközés.
-Biztosan hektikus lesz az a nap minden étterem számára, így érdemes kicsit az időpont előtt érkezni és vállalni némi kellemetlenséget az olcsó fogyasztásért cserébe, biztos nem nézik például jó szemmel, ha az ebéd vagy vacsora végén még hosszan beszélgetni akarunk.
-Az 50%-os kedvezmény az ételek és az italok árából egyaránt jár!
-Az akció egész napra és a teljes kínálatra kötelezően érvényes az éttermekre!
Kedvelt motívum a nagyvárosokat szürke hangyabolyként ábrázolni, ahol az emberek nem néznek se jobbra, se balra, a cipője orrát bámulva rohan mindenki a dolga után. Pedig nem kell ahhoz turistának lenni, hogy észrevegyük, nemcsak kutyapiszok van Budapest utcáin. Amikor sokat jártam a 7-es busszal, akkor szoktam rá arra, hogy az ablakhoz állok vagy ülök, és felfelé bámészkodom, mert nagyon szép épületek vannak a koszmáz alatt. Ugyanolyan jól elszórakoztat azon gondolkodni, hogy vajon hogyan nézhettek ki ezek a házak eredetileg, belülről, kik lakhattak bennük, mintha valami nagyregényt olvasnék. Ez viszont általában meg is áll itt – ilyenkor jön jól, hogy vannak, akiket ez nálam sokkal jobban foglalkoztat és utána is járnak, sőt, meg is osztják.
Az egyik kedvenc blogom mostanában a 365 buildings. Nagyjából minden napra jut egy-egy budapesti lakóház, amit a szerzője valami miatt érdekesnek talál: mindegy, hogy azért, mert otrombán kirí a környezetéből, vagy azért, mert egy bizonyos építészeti stílus tökéletesen kivitelezett példája. A képekhez tartozó magyarázatok hangneme viszont egyáltalán nem tudálékos és bennfenteskedő, egy laikus is könnyen megérti. Ráadásul szívesen veszi az ötleteket, le lehet adni a rendelést, hogy melyik házak érdekelnének. Remélem, nem marad abba, mint a korábbi hasonló próbálkozások. (A képet is innen kölcsönöztem, a szerző utólagos engedélyével.)
Hasonló remek, bár jóval szűkebb témára koncentráló projektek még:
Budapest Porta - szépséges kapuk kerületekre lebontva.
365 Budapest - egy srác egy év alatt 1-365-ig gyűjtött össze házszámokat.
Itt ivott Budapest – sörözők, borozók, kocsmák régen és ma.
Nektek van kedvenc budai és/vagy pesti házatok?
Ha utálod, amikor buliból hazamész és azonnal a veszélyes hulladéktárolóba vagy a mosógépbe kell tenned az összes ruhád a cigifüst miatt, akkor egyrészt adunk egy titkos tippet: tedd a fűtőtestre, másnapra semmi szaga nem marad! Másrészt adunk egy programtippet is ma estére:
A Fürdők Éjszakája már nem először próbálja felpuhítani a budapesti éjszakában úton levők bőrét, idén harmadszor rendezik meg, szokás szerint több helyszínre is érvényes a belépő.
A Gellért, Rudas, Széchenyi, Király és Lukács egyaránt bejárható egy jeggyel, főleg az elektronikus stílusok rajongói találják majd meg a helyüket, de persze nyugodtan közszemlére tehetik más zenei irányzatok rajongói is a fárasztó aerobic-órákon és alagsori konditermekben szerzett feszességüket.
Sakktudással kivételesen nem érdemes készülni, a szokásos törzsvendégek ezúttal csak a buli és a hajnali 4-es befejezést követő takarítás után, a reggeli nyitásra érkeznek majd.
Réteges öltözködés, papucs, fürdőköpeny használata javasolt, komoly értéktárgyakat és sok pénzt hiba lenne az öltözőszekrények törésbiztonságára bízni.
Egy lehetséges útvonal:
Dumaszínház a Lukácsban
Yengibariyan Koncert a Gellértben
Buli a Rudasban
Koedukált lounge zárásként a Királyban.
Az illusztrációk a múltkor ajánlott New York-i Közkönyvtár gyűjteményéből vannak.
![[Bath time.] Digital ID: 1700691. New York Public Library](http://images.nypl.org/index.php?id=1700691&t=r "[Bath time.] Digital ID: 1700691. New York Public Library")
