jöjjenek közelebb, van itt egy csomó látnivaló!
A pink tárgyak legnagyobb tervezője természetesen pink színű öltönyben tartotta meg két órás előadását pár nappal ezelőtt a MOMÉ-n, azaz a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Ahogy azt előre lehetett tudni, óriási volt az érdeklődés, szemtanúk beszámolója szerint 45 perccel a kezdet előtt már nem lehetett beférni. Egy kis kárpótlás a lemaradóknak:
Javában benne vagyunk a farsangi időszakban, és mivel a magyar többek közt a busójárás népe, már csak kötelességből is összegyűjtöttem néhány beöltözős bulit. Ilyenkor tényleg senkinek nem lehet egy szava se, ha hűtőszekrénynek, Tini Nindzsa Teknőcnek vagy esetleg Soma Mamagésának öltözve utazol a villamoson. Ne fogjátok vissza magatokat!
20's Szesztilalom parti - Február 17. 20:00 (ingyenes)
Mika Tivadar Mulató, VII. Kazinczy u. 37.
Dresszkód: a 20-as éveknek megfelelően, Marcel-hullám és Al Capone.
Tedd le az üveget Samantha! - Február 18. 21:00 (jelmezben ingyenes)
Picasso Point, VI. Hajós u. 31.
Dresszkód: lehetőleg valamelyik sorozat karaktere, Thomas Magnumtól Berényi Miklósig.
CBI Biciklis Farsang - Február 19. 20:00 (éjfélig meghívós, utána ingyenes)
Fogasház, VII. Akácfa u. 51.
Dresszkód: bármi, ami film. A kedvenc jeleneteteket elő is adhatjátok.
3. Nagy Kreatív Farsang - Február 25. 21:00 (ingyenes)
Grund, VIII. Nagytemplom u. 30.
Dresszkód: aminek, csak akarsz, az 500 Ft-os fénytúladagolástól előbb-utóbb úgyis mindegy lesz.
Roham japán farsang - Február 26. 21:00
Roham bár, VIII. Vas u. 6.
Dresszkód: értelemszerűen bármi, ami japán, maki szusi, Pikachu, cuki mangafigura.
(Fotó a weheartit.com-ról.)
Főleg, ha az a könyvtár New Yorkban található.
Beiratkozni sem kell a New York-i közkönyvtár virtuális gyűjteményébe, ahol 700 ezer kép digitalizált változata között nézelődhetünk.
Hihetetlen gazdag a választék témában és korban egyaránt. Persze a gyűjtemény legnagyobb részét a városhoz, illetve az Egyesült Államokhoz fűződő képek adják, de vannak itt 16. századi gyümölcsillusztrációk, brit cianotípiák tengeri algákról, 19. századi sport témájú rajzok, cigisdobozok illusztrációi és még rengeteg izgalmas kortörténeti dokumentum.
Egy benzinkút Bronx-ban (1936.)
A fentieken kívül még régi térképek, kéziratok, plakátok, szóval csupa olyan kép, amiben órákig lehet kutatni, folyamatosan váratlan kincsekre bukkanva.
Elefánt (1807.)
Ahogy az egy jó könyvtárhoz illik, a rengeteg kép profin katalogizálva is van. A nézelődést el lehet kezdeni a témakörök alapján is, de akár kulcsszavakra is rá lehet keresni, vagy a hagyományosabbnak számító név- és tárgymutatóban is lehet böngészni.
Futó (1922., cigerattás doboz)
Saját kedvencek:
-Staten Island régi fotókon és képeslapokon
-afroamerikaiak a 16. századtól kedzve
És a lista még tetszőleges hosszúságban folytatható, szinte bármelyik útvonalon elindulva újabb és újabb érdekes képek bukannak fel.
Aki pedig a inkább a képzőművészet iránt érdeklődik, folytassa a nézelődést a technikailag még inkább lenyűgöző Google Art Project weboldalán, ahol a világ néhány legmenőbb múzeumából - köztük a New York-i MOMÁ-ból - összegyűjtött több száz festmény tekinthető meg hihetetlen felbontásban. Belezoomolni egy van Gogh festménybe legalább olyan szédítő élmény, mint a keresőóriás online műholdas térképén repkedni.
Ed Templeton gördeszkás istenség és kortárs képzőművész: fotózik, fest, filmeket készít. Ez így együtt akár gyanúsan is hangozhatna, de amint megismerjük a személyes sztoriját, teljesen érthetővé válik. Ahogy a The Second Pass című sorozat bevezetéseként írja: sosem csak azért indult valahova, hogy fényképezzen, a fotózás mindig az egyéb útjait egészítette ki. A képein keresztül tárja elénk a sokak által lenézett külvárosi deszkás szubkultúra mindennapjait, tágabban pedig azt, ahogyan ő látja Amerikát és a világot.
(Ha Vodafone-os vagy, nézzétek meg a kiállítást ketten egy jegy áráért kedden! Részletek a Vodafone Kedd oldalán.)
Tél van és hideg, jobb, ha lelépünk, mielőtt beüt a rosszhangulat. Mehetnénk az erdőbe, meg síelni, meg fagyott Balatonon korcsolyázni, de ha valaki annyira városi, mint én, akkor a legjobb amit tehet, hogy egy másik pörgős városba megy, mondjuk olyan országba, ahol a két ünnep között nem áll meg az élet, max január első hetében lassulnak le egy egész picit, de addigra már nem is baj talán, ilyenkor nappal élünk, este eszünk, alszunk.
Edinburgh a hideg élményt megbízhatóan hozza az év 350 napjában, ezért sokkal jobban kell hajtania mint az európai városok többségének, ha érdekes és izgalmas hely akar maradni. Nappal mindenképp ki kell mozdulni, a termosztát 9-kor lekapcsolja a fűtést, és délután 5-ig fagyás van. Az első két nap parkbansétálással, elveszett bőröndből adódó vásárlással és forró kakaó melletti ücsörgéssel telt, este meg kocsmázással: whisky és sör, sör és whisky.
A nem kevert, vagyis single malt whiskykből minden kocsmában lehet kapni, de vannak külön whisky témájú kocsmák, valljuk be, főként a turistáknak, a belvárosban.
Szilveszter napján a Skót Nemzeti Galéria volt soron, hisz ott meleg van és 5-kor zár csak be. Poussin Hét Szentségének második sorozata jó, hogy külön teremben van, kényelmes ülőhelyekkel, mert 20 percig bámultuk folyamatosan a képeket.
A szilveszteri házibuli és az elsejei kötelező 5K futás kiheverése után Glasgowba mentünk, nem titkoltan azzal a céllal is, hogy körbenézzünk a téli vásárban. Vásárolni Edinburgh-ban is lehet, de az üzletek nagyobbak és több is van belőlük Glasgowban. Ha már úgyis arra jártunk, megnéztük a Jamaica utca ékességét, a Sub Clubot. Underground partihely, since 1987, ezzel a leghosszabb ideje működő club az egész világon. Irvine Welsh is szereti.
I love the Sub Club. I've had some amazing nights there over the years. Whatever genre of music it hosts, it always pulls along a great crowd of party animals who really know their stuff.
—Irvine Welsh, The Daily Record
A Charles Rennie MacKintosh teaházat kihagytuk és a Glasgow School Of Art épületét is majd akkor nézzük meg, ha elkezdődik a második félév. A botanikus kert meg nem annyira fenséges, mint az edinburgh-i, de oda úgyis csak tavasztól őszig érdemes menni, amikor akár piknikezni is lehet.
Glasgow School of Art, skót szecesszió
Miután Glasgow-t és az azt követő minikoktélos estét kipihentük, állatkerteztünk. Dombra épült, sokat kell felfelé menni és sok állat a melegben rejtőzött, de oroszlánt, pingvint és vízilovakat láttunk, az utóbbiak épp harcoltak a medencehasználat jogáért. Láttuk az odatévedt albínó mókust is, amit le is fényképeztünk volna, ha tudjuk, hogy ezzel nyerni lehet. A legizgalmasabb azért a Budongo Trail volt, ami egy hatalmas kétszintes csimpánzvilla, persze még nagyobb kerttel. Az itt lakó csimpánzokkal a Skót Zoológiai Társaság által felkért kutatók dolgoznak, egyrészt konzervációs céllal, másrészt a csimpánzok viselkedését tanulmányozzák.
Így aludtam én is, mikor hazaértem Budapestre.
Scott Pilgrim a világ egyik legügyefogyottabb szuperhőse. Tulajdonképpen csak belekényszerül az egész szerepbe: le kell győznie a csaja, Ramona Flowers gonosz exeit, ha életben akar maradni. Január 6-án kezdik játszani a magyar mozik a Scott Pilgrim a világ ellen című filmet (rendezte Edwar Wright), amit mindenkinek ajánlok, aki másfél órán keresztül valami igazán szórakoztató agymosásra vágyik.
Budapest egyik legfrankóbb kulturális színtere a MÜPA oldalában elhelyezett Ludwig Múzeum. A múzeum szót azért sem szeretem használni, mert dohos, poros, avíttas tárgyak villannak fel a képzeletemben, a LuMúval kapcsolatban viszont fel sem merülhet ilyesmi. Még akkor sem, ha Magyarország legutolsó dzsentrijének a fotói között sétálgatunk. Martin Munkácsi kiállításán jártunk – és a héten még bárki járhat.
Ha nem is a holisztikus gyógyászathoz, de a távol-keleti konyhák fűszereihez érdemes fordulni, ha a gyomor kicsit elfáradna. Nekem legalábbis ilyenkor leginkább a savanykás, de csípős levesek ízlenek, nyilván a kiszáradás miatt jó a lé, de hogy miért kívánok/kívánunk ilyenkor csípőset az amúgy is meggyötört gyomorra, azt nehéz lenne megmagyarázni.
Koreai kimchi leves
Koreai-kínai büfé, VI., Zichy Jenő u. 9.
Nagyon csípős káposztaleves hússal és szójával.
Ramen tésztaleves
Momotaro ramen, V., Széchenyi u. 16. (Bejárat már a Nádor utcából!)
Ramen sokféle változatban, saját kedvencem a ramen sertéskarajjal (ami valójában oldalas). Nem csípős.
Thai kókusztejes leves
Parázs Presszó, VI., Szobi u. 4.
Tom Ka Kay, azaz citromfüves, kókusztejes leves csirkehússal. Közepesen csípős.
Vienami phó
Bock Bisztró, VII., Erzsébet krt. 43.
Tartalmas (tészta, marhahús, zöldségek) vietnami phó leves reggelente, 11h-ig. Csípős!
Jó kanalazgatást!
Mindenki arról beszél a városban, hogy merre van a buli 31-én, összecsapnak a különböző iskolák: csakis vidéken baráti társasággal, haverokkal szórakozóhelyen, egyedül otthon a tévé előtt, külföldön vagy éppen az utcán a legjobb.
Pedig mára van egy olyan program is, ami teljesen kockázatmentes szórakozást ígér, és még egy jót beszélgetni is lehet közben: az Ügetőszilveszter a Kincsem Parkban.
Amire érdemes odafigyelni:
Helyszín: Kincsem Park (megközelíthető a Pillangó utcai metrómegálló felújított alagútjától gyalog is)
Program:
12:30 kapunyitás
14:00-19:00 futamok, díjátadások, emlékversenyek, koncertek
19:10 tüzijáték
Belépő: felnőtteknek 1000,- gyerekeknek és nyugdíjasoknak 600,- Ft.
Olyan izgalmakra azért nem lehet majd számítani, mint a Ben Hur híres fogathajtós jelentében, de a szórakozás így is garantált, kihagyhatatlan program.
Szilveszterről van szó, így érdemes megnézni egy másik változatot is, ami sikerrel kombinálja a Benny Hill Show-val:
Az év utolsó hónapjában Budapest már amúgy is nyüzsgő belvárosában új szórakozóhelyek nyíltak. Elindultunk felfedezni őket, hogy megtudjuk, vajon csupán újabb asztalokkal bővült a kínálat vagy ennél többel is.
Az első állomás az Anker Klub volt, amely XXI. századi művházként aposztrofálja magát. Valóban új színfoltot hozott a Deák tér környékén megszokott kulturális életbe, azonban egyeseknek mégis ismerős lehet a hely stílusa, hiszen az októberben bezárt Toldi Kávézó és a Keleti Blokk Alkotóközpont egyesüléséből született. Nem lehet rá azt mondani, hogy ez egy kávézó, vagy egy kocsma, esetleg egy buli helyszín, mert kicsit mindegyik egyszerre.
.jpg)
Noha a megálmodók egy nagy nappalit szerettek volna létrehozni, néhol inkább egy nagy ebédlőre emlékeztet az ikeás fa asztalok és székek látványa. A népszerű romkocsma hangulatot tehát nem a bútorzatban kell keresni, hanem az ipari mennyezet és a sárgás világítás gondoskodik az új bútorok kiegyensúlyozásáról. A hatalmas ablakokkal ellátott tér kialakítása kreatív, és láthatóan pontosan megtervezett. Az Anker nem csak egy szimpla beülős hely, hanem a programokról is gondoskodnak. Amikor ott voltam, éppen a Kafkaz tartotta lemezbemutató koncertjét, ezért hétköznap ellenére nagyon sokan voltak. Szabad asztalt este nyolc után nehéz elcsípni, mert nem vitték túlzásba azok mennyiségét, de legalább nincs zsúfoltság.
Innen a pár perc séta távolságra lévő mókás hangzású Mika Tivadar Mulatóba mentünk tovább. A Kazinczy utcában szinte már méterenként meg lehet melegedni egy-egy kocsmában, ami nem baj, sőt, legalább biztos pontot jelent az éjszakában. A Mika Tivadar épülete 1907 óta áll, de eddig elsikkadt a többi romos ház között, nemrég azonban szépen felújították a homlokzatát is. Amikor beléptem a Mulatóba, szinte elsőre fel sem tudtam fogni a látványt, annyi apró kreatív ötlettel dobták fel a pult környékét.
A mennyezetről lelógó trombiták lámpává alakítása nagyon tetszett, a kristály és üvegdíszes csillárok viszont már kevésbé, kicsit giccses a hatás. Ennek ellenére elegánssá teszi a már sok kocsmából ismert tipikus lomtalanításos bútorokkal berendezett teret. Vagyis nem csak teret, hanem tereket, mert van galéria és alsó szint is, ahol az újabb bárpulttal ellátott koncert- és buliterem található. A sötétkék és arany falak távolságtartó hangulatát jól ellensúlyozza a fapadló és falépcsők sugallta melegség. Annyira friss a hely, hogy a festékszag még érezhető, és talán teljesen nincs is kész, ugyanis a mosdóban három vécéajtóból kettőt nem lehetett becsukni, mert elméretezték őket…
Végül a Corvin Áruház aljában lévő Legalja Presszó elnevezésű kocsma felé vettük az irányt, ami rászolgál a nevére. Ez valóban egy nagybetűs Kocsma, ahova beugrik az ember pár pohár itallal alapozni mielőtt felszalad bulizni a Corvintetőre. Meghitt beszélgetésre nem alkalmas a pár négyzetméteres presszó, főleg a hangos hiphop miatt. Ez még nem is volt olyan kellemetlen, mint a jól érezhető pinceszag. Lehet, hogy én vagyok túl kényes, de a terjengő dohszag szószerint kiűzött, így gyors véget ért az este.
Lucien Hervének, úgy emlékszem, láttam már egy másik kiállítását évekkel ezelőtt. Rémlett az is, hogy magyar származású, meg hogy elég híres, de ennél többet ha keresztre feszítenek sem tudtam volna hirtelen mondani róla. Úgyhogy pont kapóra jött a Szépművészeti Múzeum Lucien Hervé 100 című tárlata, amit születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek, abból a 100 válogatott fotóból, amit a múzeum nemrég megvásárolt a hagyatékából. Persze nem akartam teljesen fogalmatlanul elindulni, ezért megejtettem egy Google és Wikipedia gyorstalpalót, hogy tudjam, mégis mire számítsak. Azért nem teljesen ugyanaz a lelkiállapot kell tájképekhez, metsző riportfotókhoz vagy épp szívszaggató portrékhoz.
Kiderült, hogy egyikről sincs szó, Lucien Hervé ugyanis főként építészeti fotóival vált ismertté. Viszont pont ez a megtévesztő skatulya az, ami miatt kifelejtik a leghíresebb magyar származású fotósok sorából, pedig neki is ott lenne a helye Moholy-Nagy László, Brassai, André Kertész, Robert Capa és Martin Munkacsi mellett.
Az életéről most csak röviden, akit érdekel, keressen rá, dokumentumfilm is készült. Maradjunk annyiban, hogy az Elkán László néven született hódmezővásárhelyi fiú kalandos dolgokon esett át (művésznevét a francia ellenállásban szedte össze), míg végleg kikötött a fényképezésnél. 1949-ben ismerkedett meg Le Corbusier-vel, aki a XX. század egyik legjelentősebb építész-zsenije volt. Miután Hervé már találkozásuk első napján 650 képet készített, az elszántság láttán Le Corbusier felvette saját fotográfusának és ez 16 évig így is maradt. Emellett Hervé más világhírű építészekkel is dolgozott, például Marcel Breuerrel és Walter Gropiussal. De ugyanúgy szívesen fényképezte a környezetét, az ismerőseit és absztrakt témákat is.
Hervé fotóit sok esetben nem lehet első blikkre megfejteni, és néha át is ver, mintha nem fényképet látnánk. Legfőképpen azért, mert mesterien használta a fény-árnyék kontrasztot és mert szigorú geometriai formákba rendezte témáit. Az épületeket sem hagyományos módon ábrázolta, hanem felnagyított részletekben, furcsa szögekből, mindig nagyon komolyan megkomponálva.
Az Eiffel-toronyról készült képeken például maga a torony látszik legkevésbé, annál inkább az árnyéka, vagy alatta a hangyányi emberek. Személyes kedvencem a Hajnali kávé volt, ahol a teljesen sötét képen csak két apró fehér folt világít: az egyik a Hold, a másik egy szobából kiszűrődő lámpafény. Vagy említhetném azt, ahol a kép tetején látjuk a lábakat, az alján pedig egy pocsolyából tükröződnek vissza a hozzájuk tartozó fejek.
Igazából az építészeti fotóknál derült ki, milyen kevés is száz kép egy életmű-kiállításhoz: ha volt a tárlatnak hiányossága, akkor az, hogy tényleg jó lett volna egy-egy híres épületről hosszabb sorozatokat is látni. De fotókat normálisan elmesélni úgysem lehet, inkább menjetek és nézzétek meg.
A kiállítás január 23-ig látogatható.
Egy fotókiállításnak – főleg -, ha ott aktokat tesznek közszemlére, le kell ülepednie, mire a befogadó valóban képessé válik tovább gondolkodni a látottakról. Így volt ez legalábbis Aknay Csaba „The Woman Is…” című fotókiállítását követően is.
A Hat után egy városi kultúrával foglalkozó blog - lesz.
Te a következő hétben egy nyilvános tesztüzemet fogsz látni: több szerző is kipróbálja magát, mert éppen keressük azokat, akik januártól házigazdák lesznek itt. Közben lakjuk be az oldaldobozokat is, ahogy az ajándékhajsza és a bejglikóma engedi, de lehet, hogy még szembejön néhány útépítés tábla. Az élet kaland.
De már van egy csomó városos blog.
Szerintünk is, és nagyon szeretjük is őket, de mi olyat kerestünk, ami kimondottan kultúrára, és nem mondjuk vegyes témákra, kajára, építészetre vagy városrendezésre megy rá. Ilyen valamiért nem volt. Nekünk is fura, de a lényeg, hogy most már lesz. Ezer virág!
Akkor mi lesz itt?
Galériákkal, kiállításokkal, programokkal, köztéri megmozdulásokkal, fesztiválokkal fogunk foglalkozni. Lesznek ajánlók, lesznek kritikák, lesznek háttérsztorik, lesznek interjúk. Lesznek ismert cuccok új szögből, és lesznek kis zugok, külvárosi utcákban lakók által rendezett ötvenfős utcabálok, amikről máshonnan talán nem hallanál.
Ebbe én is írnék, hogyan lehet? / Van programom, örülnék, ha írnátok róla, hova küldjem a mit?
Írj nekünk a hatutanblog@gmail.com -ra, és kitaláljuk.
Mi az a logó a fejlécben? Ez egy reklámblog?
A Hat utánt a Vodafone Kedd program támogatja, de ebből itt csak annyi lesz fontos, hogy Vodafone-osként egy csomó programra, amit itt ajánlunk majd, féláron juthatsz be egy barátoddal vagy a pároddal. (Igen, minden egyes Vodafone-os. Ha még nem hallottál róla, itt vannak a részletek!)
Természetesen nem csak a Vodafone Keddel elérhető programokról lesz szó, még bőven tartogat mást is a város. (És hát egyre több minden elérhető a Vodafone Keddel.)
